Diána Hajdu-Kis

A coachingban együtt használom az empátiát és a szembesítést. A humort és a jó hangulatot is használom, mert ezek segítik a tanulást. Igyekszem őszintén beszélni magamról. Inkább mutatok egy helyzetet, amelyből tanultam, egy kudarcot is beleértve, mint hogy olyannak állítsam be magam, aki már célba ért.

A megoldásközpontú rövid coachingra támaszkodom, a Brief Coach képzésből, és arra, amit a mozgásról, a testtartásról és a kreatív eszközökről tudok.

Felnőttekkel dolgozom. Halálesettel keresnek meg, beleértve egy gyerekkori halálesetet, amely a felnőtt életben még mindig lezáratlan, egy kapcsolat elvesztésével, gyermektelenséggel, és más veszteségekkel, amelyek nem temetést jelentenek: egy pályával, amely megszakadt, egy vállalkozással, amely kudarcot vallott, egy barátsággal, amely véget ért, egy otthonnal, amelyet feladtak. A munka és az élet többi részének egyensúlya, a stressz, a kiégés, a pályaváltás és az asszertívebb megszólalás miatt is jönnek. Vezetővé váló nőkkel dolgozom, és olyan emberekkel, akiknek új a vezetői szerepük. Szervezetekkel vezetőváltáson, átszervezésen, kultúraváltáson, HR-folyamatokon és a csapat veszteségén dolgozom, beleértve egy kolléga halálát.

A coachingot, a gyásztanácsadást, valamint a HR-ben és a készségfejlesztő tréningek vezetésében töltött éveket hozom. Hozom a saját veszteségeimet és a saját pályaváltásaimat is, beleértve a szabadúszó munka és az alkalmazotti munka közötti váltásokat. Az üléseken együtt használom az empátiát és a kihívást, a humort, és kész vagyok megmutatni a saját hibáimat. A testet, a testtartást és a kreatív eszközöket használom, nemcsak a beszédet.

Az ICF-nél Professional Certified Coach (PCC) minősítéssel rendelkezem, és az MCSZ magyarországi coach-nyilvántartásában szerepelek. 2014-ben gyászcsoport-vezető képzést, 2017-ben gyásztanácsadó képzést végeztem a Napfogyatkozás Egyesületnél. Szervezeti veszteségről beszéltem HR-es és vállalati közönségnek, és megírtam „Az üres asztal” című könyvet, amelyet az Oriold adott ki 2021-ben.